 Az aromaterápia története
Az ókori rómaiak szantálfa és rózsa illatát használták afrodiziákumként, vagyis szexuális vágyaik fokozására. Az illatos növényi olajak keresett és drága portékának számítottak, olyannyira, hogy messzi országokba is exportálták őket.
A középkori kolostoroknak volt köszönhető az európai aromaterápia reneszánsza. Az apácák nagy súlyt fektettek a természetes gyógymódokra, gazdag tudásanyagot halmoztak fel, amelyet aztán tovább is adtak.
Ám a XVIII. sz. végén, amikor egyre nagyobb szerephez jutott a kémia és a kemoterápia, az aromaterápia lassan feledésbe merült, és csak nemrégiben, hozzávetőlegesen ötven évvel ezelőtt jött újra divatba.
 Mi az az aromaterápia?
Aromaterápiának nevezünk minden olyan eljárást, amelynek segítségével gyógynövények, faanyagok, virágok stb. illatát felszabadítva jótékony hatást gyakorolhatunk akár a beteg, akár az egészséges szervezetre.
Az illatanyag belélegezve eljut az orrüregben található szaglóreceptorokig, ahonnan mint ingerület megy tovább agyunk szaglóközpontja felé. Itt – mivel az agy szaglóközpontja kapcsolatban van a vegetatív idegrendszerrel – fejtheti ki jótékony hatását szervezetünkre.
Az aromaterápia alkalmazási módjai és területei
Az aromaterápia alkalmazási módja igen változatos, a növényi kivonatokat tartalmazó olajat használják bőrre dörzsölve, fürdővíz- adalékként, párologtatva is. Hatékony lehet nyelvre csepegtetve, ezáltal az ízlelőbimbókon hatva, illetve a szájüreg nyálkahártyáján felszívódva fejthetik ki jótékony hatásukat. Egészséges emberre bizonyos aromatikus esszenciák már nagyon kis mennyiségben jó hatással lehetnek, kellemesebbé válhat a közérzet, elmúlik
• a fáradtság,
• a kimerültség,
• az idegesség
|
